|
2016-08-14 18:36:40, vasárnap
|
| |
| |
A keresztyén életben a megszentelődés útján előrehaladni azt jelenti, hogy megtanuljuk kontrollálni a nyelvünket. Ez kétségkívül kihat az élet más területeire is. Ezért bölcs dolog egy keresztyén embernek a nyelvére összpontosítani, mert ha ott sikerrel jár, akkor mindenhol máshol is sikerrel jár. Fegyelmezd a nyelved, s ezáltal fegyelmezni tudod önmagad. Isten ezt üzeni számunkra ebben a témában :
,,Mert mindnyájan sokképpen vétkezünk. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni" (Jak 3,2).
Fel sem tudjuk mérni, milyen fejlődést és támogatást jelenthetne minden családnak, barátságnak és gyülekezetnek, közösségnek, ha ezekben a körökben több figyelmet fordítanánk a nyelv megszelídítésére. Aligha van földünkön olyan család, aligha van olyan barátság, és aligha van olyan
gyülekezet, amely ne szenvedett volna komolyan tagjainak megzabolázatlan nyelve miatt. Szinte minden gyülekezet történelmi múltja azt mutatja, hogy az üldöztetés éles kardja ezreket pusztított el, viszont az éles nyelv tízezreket. Kisebb vitákból a nyelv képes akár egy holokausztot kirobbantani, képes volt számtalan lelkipásztor hírnevét csorbítani, bemocskolni a pátriárkák, próféták és apostolok nevét. A nyelv bűne elősegítette az egyházi és államok közötti háborúkat, és ellenségeskedést támasztott azok között, akiknek barátsága korábban szilárd volt.
Különös - a fentiek figyelembevételével -, hogy az emberiség eddig még, annyi évszázad után, nem létesített néhány olyan intézményt, amelyek a nyelv megszelídítésével foglalkoznának. Isten ihletett embere így írja ezt le : ,,Mert minden természet, vadállatoké, madaraké, csúszómászóké és vízieké megszelídíthető és megszelídíttetett az emberi természet által : De a nyelvet az emberek közül senki sem szelídítheti meg ; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes." (Jak 3,7-8)
Ez a tanúságtétel igaz. Vannak a földön mind oroszlánidomárok, mind kígyóbűvölők. De olyan ember, legyen az férfi vagy nő, akit nyelvidomárnak vagy nyelvszelídítőnek nevezhetünk, meglehetősen ritka.
A Bibliának igen sok mondanivalója van a nyelvvel kapcsolatban. Az a keresztyén, aki szeretne növekedni a szentségben, annak sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnie az Úr eme tanítására : ,,A nyelv is tűz,. . . " (Jak 3,6) Csupán egy gyufára van szükség, hogy egy fél erdő leégjen, és elég
egyetlen csípős megjegyzés, hogy egy fél királyságot vagy egyházat lángba borítson.
A Római Birodalom idejében az egyház harcra szállt egyetlen i betű miatt. Az eretnek vonal képviselte azt a nézetet, hogy Krisztus az Atyával hasonló lényegű (homoiousios). Az igazhitűek méltán utasították vissza az i betűt és ragaszkodtak ahhoz, hogy Krisztus egylényegű az Atyával (homoousios). A kis eretnek i betű jelentette a különbséget az igazság és a tévedés között.
Egyetlen gonosz szó pusztulást hozott mindenhová. Mérgező hatása következtében Athanasiust ötször is száműzetésbe küldték és a fenti vita ezrek hitét rázta meg. Micsoda nagy ereje van egyetlen szónak - sőt, egyetlen betűnek - lángba borítja az egész földet ! Nem csoda, hogy Isten azt tanította nekünk a nyelvről : ,,. . . halálos méreggel teljes." (Jak 3,8)
Egy embert, amikor megszelídíti nyelvét, akár még önsanyargató keresztyénnek is titulálnak. Az a keresztyén, aki képes tartani a száját, az igaz tanítványa Mesterének, akiről megíratott : ,,Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött ; hanem hagyta az igazságosan ítélőre." (1Pt 2,23) Amikor Megváltónkat igazságtalanul arcul ütötték, akkor szelíden ennyit mondott : ,,Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról ; ha pedig jól, miért versz engem?" (Jn 18,23)
Krisztus a szelídség példája. Senki nem szenvedett el annyi gyalázatot, ily türelemmel. Ilyen provokációk közepette senki nem tartotta hozzá hasonlóan féken a nyelvét. Ha Isten Bárányának követői vagyunk, akkor jól tesszük, ha gyakoroljuk, amit Ő mondott. ,,Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is." (Mt 5,39)
És újból, Mesterünk azt mondja: ,,Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak." (Mt 5,44-45) Micsoda nyelvet megzabolázó tanítás ez !
A figyelmetlen ember talán azt gondolja, hogy Krisztus szelídsége gyengeség. De nem az ! Hiszen van helye az erős beszédnek, és van helye a vádnak és a kritikának. A keresztyéneknek alázatosaknak kell lenniük, de nem félénkeknek vagy szégyellőseknek. Jézus kész volt türelemmel szenvedni a személyes sértéseket, de nem szenvedte el tétlenül az Isten ügye elleni támadásokat és sértéseket. Ugyanaz a Jézus, aki finoman válaszolt, amikor arcul ütötték, felemelte hangját és erőteljesen tiltakozott azok ellen, akik az evangélium és az emberek lelkének ellenségei voltak.
A nyelv megszelídítése nem gyáva hallgatásra tanít. Amikor Krisztus evangéliuma fenyegettetik, engedjük, hogy az Ő minden igazszívű követője vészjelzést adjon. Figyeljünk Üdvözítőnk hangjára, amikor szembeszáll a romlott vallásossággal, amely átokkal fenyegeti mindazokat, akik beleesnek
csapdájába : ,,De jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt ; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be." (Mt 23,13)
Ebben a fejezetben Krisztus nyolcszor is leleplezi az akkori korrupt vallási vezetőket, mondván : ,,Jaj nektek !" Hétszer is nyilvánosan leleplezi képmutatásukat. Kétszer is bírálja őket, mint vak vezetőket, máshol kétszer is úgy említi őket, mint ,,bolondok és vakok", és egyszer, mint kígyók
és viperák nemzetsége.
Ha Krisztus igaz követői vagyunk, akkor őszintén beszélnünk kell, amikor látjuk az igaz vallással szembeni tiszteletlenséget, akár a hamis tanítások által, akár a hamis gyakorlat által. István is, akinek arca úgy ragyogott, mint egy angyalé, a Szanhedrin előtt állván bátran használta nyelvét, hogy a vallásosságot hamisan színlelők ellen felszólaljon : ,,Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét : kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek." (ApCsel 7,51-52)
Ez a felszólalás nem az önkontroll elvesztéséből fakadt. Temperamentuma nem ragadta el nyelvét. Nem ! Az úgynevezett vallási vezetők világiassága és testisége miatt háborgott István lelke.
Oh, bárcsak Isten megtanítaná nekünk, hogy ,,Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak." (Préd 3,7) A szívünkben lapuló bűn haragos szavakra nyitja meg szánkat olyan esetekben, amikor pedig jobban tennénk, ha hallgatnánk. A bűn sokkal inkább kiáltásra nyitja ajkainkat, mint amikor fel
kellene emelni szavunkat Isten ügyéért és igazságáért.
Nem sok dolog van, ami úgy bántja az ember lelkiismeretét, mint a nyelv emlékezetes bűnei. ,,Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak." (4Móz 12,3) Mégis, még őróla is azt írja az Ige, hogy egy alkalommal meggondolatlanul szólt : ,,Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival." (Zsolt 106,33) De annak az egy nem helyénvaló cselekedetnek az emléke a sírig kísérte. Halálának előestéjén Mózes bevallotta : ,,De én reám megharaguvék az Úr timiattatok." (5Móz 4,21) Egyetlen meggondolatlan beszéddel eljátszotta az Ígéret földjére való bejutását. Milyen gyakran kívánhatta, hogy bárcsak ne mondta volna ki azokat az elhamarkodott szavakat ! És milyen sok ember van ezzel ugyanígy.
Ez az, ami miatt a zsoltáros így kiált : ,,Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását !" (Zsolt 141,3) Ehhez hasonlóan Jakab, az Úr testvére ezt írja : ,,Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra." (Jak 1,19) Hogy megerősítse, mily nagy szükségünk van az óvatosságra és a körültekintésre a beszéd terén még ezt is mondja : ,,Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló." (Jak 1,26) Boldog az az ember,
akinek nyelve nem szól álnokságot, hanem határozott kontroll alatt van.
Biztosak lehetünk abban, hogy minden keresztyénnek, különösen Krisztus evangéliuma szolgáinak lesznek ellenségei, számítanunk kell hát rájuk. Megszentelődésünk akkor tétetik próbára, amikor igazságtalanul kritizálnak bennünket, és alapelveinket becsmérelik. A kísértés, hogy ,,vágjunk
vissza", gyakran ellenállhatatlanul erős. Akár egy kicsi dolog is felmérgesít bennünket, például az ellenség gúnyos mosolya.
De minden erőnkkel el kell hárítanunk azt a kísértést, hogy ,,úgy adjunk, ahogy mi is kapunk". Az ilyen órában az igaz keresztyénnek két kézzel kell megragadnia a türelmet. Legyen ez akár egy magánjellegű esemény, egy gyülekezeti alkalom vagy bármilyen más helyzet, a keresztyénnek
alkalmaznia kell a vészfékeket, amelyek megakadályozzák abban, hogy bűnös természete szerint
ellenségeskedésre ellenségeskedéssel válaszoljon és meggyújtsa a puskaporos hordó kanócát.
Emlékezzünk arra, hogy mindig lesznek olyan próbára tevő okok, amelyek csábítják bosszúvágyó nyelvünket. Az egyik ilyen ok a büszkeség. A másik az emberektől való félelem. Még egy másik a vonakodásunk, hogy hibáinkat bevalljuk. És minden más oknak a gyökere pedig a hitetlenség. Mert ha valóban hinnénk, amit vallunk és tanítunk, hogy hiszünk, akkor mindig emlékeznünk kellene ezekre a szavakra : ,,Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr." (Róm 12,19) Haragra haraggal felelni rossz és szükségtelen is. Isten, előbb vagy utóbb, megbosszul minden rosszat és
minden sértést, amik az ő drága gyermekeit érték.
Egy óriási lépés a szentség felé, amikor egy hívő Isten parancsa szerint elkezdi azt gyakorolni, hogy : ,,Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését ; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot." (Péld 15,1) Dávidra ez a mennyei lelkület a jellemző, amikor süket fülekkel fordul Séruja hangos káromlása felé : ,,Hadd szidalmazzon, mert az Úr mondotta néki : Szidalmazzad Dávidot." (2Sám 16,10) Ez nem gyengeség volt, hanem hit. Várta azt a napot, amikor Isten megjutalmazza az ellenség átkozódása közepette tanúsított türelmét : ,,Netalán reá tekint az Úr az én nyomorságomra, és jóval fizet még ma nékem az Úr az ő átka helyett." (2Sám 16,12) ˝
Egy hívőnek küzdenie kell a megszelídített nyelvért, amely a kedvesség törvénye és a szeretet hangja alapján működik. Jót kíván mindazoknak, akik szeretik őt. És jót kíván mindazoknak, akik gyulölik őt.
Az ilyen keresztyének a Mester igaz követői. Az ő hangjuk végül az angyalok hangjával fog elvegyülni.
Maurice J. Roberts |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Hosszú építő írások |
|
|
|
Címkék: istentisztelőnek, meggondolatlanul, oroszlánidomárok, ellenségeskedést, megszelídítésére, istentisztelete, megakadályozzák, szégyellőseknek, szidalmaztatván, megszelídíthető, ellenségeiteket, keresztyéneknek, megzabolázatlan, összpontosítani, körültekintésre, körülmetéletlen, igazságtalanul, megszentelődés, megszelídített, lelkiismeretét, nyelvidomárnak, foglalkoznának, vallásossággal, képmutatásukat, meggondolatlan, temperamentuma, megszelídítése, alapelveinket, keresztyénnek, elhamarkodott, felgerjedését, alázatosaknak, gyülekezetnek, mondanivalója, fenyegettetik, cselekedetnek, keresztyén életben, megszentelődés útján, keresztyén embernek, nyelvére összpontosítani, tökéletes ember, egész testét, körökben több, nyelv megszelídítésére, üldöztetés éles, éles nyelv, nyelv képes, holokausztot kirobbantani, nyelv bűne, emberiség eddig, nyelv megszelídítésével, emberi természet, Római Birodalom, Amikor Megváltónkat, Isten Bárányának, Amikor Krisztus, Figyeljünk Üdvözítőnk, Szent Léleknek, Tégy Uram, Szidalmazzad Dávidot, Maurice,
|
|
Offline
